Coeur choco-coco et gâteau au cacao trempé dans du chocolat fondu et recouvert de pâte d'amandes. / Csokis-kókuszos emeletes szív és csokiba mártott, marcipánnal bevont kakaólepény. Tudom, sokszor csinálok olyan magyar sütiket, amelyek nem a legtipikusabbak, de sajnos az a helyzet, hogy a mákosok, a meggyesek, az itt nagyon szokatlan ízűek vagy külsejűek kevésbé fogynak... /

Pogácsa au fromage et à la crème aigre

Gondoltam például, hogy vannak, akik szívesebben esznek valami sósat a tea mellé (többek között én), ezért sütöttem egy adag tejfölös-sajtos pogácsát. Nagyon finom lett, komolyan, és olyan illata volt, hogy csoda. Reggel elvittem a könyvesbolt-teaházba, este meg hoztam is vissza az összeset, mert a kliensek gyanakodva nézegették a boltos elmondása szerint, azután vagy az édesekből rendeltek, vagy egyenesen elmentek egy "megbízhatóbb" helyre, ahol "normális" sütiket árulnak. Egyszer már volt hasonló élményben részem, egy karácsonyi vásáron, ahol a különböző EU-országokat képviselő egyesületek kínálták a portékájukat (könyveket, kézművestermékeket, ennivalót). Vittem rétest, mákos pozsonyi kiflit, zserbót és egyéb finomságokat. Honnan tudhattam volna, hogy a belgák goffrisütővel érkeznek? Ami nem lett volna baj, tudván, hogy goffrit mindenki gyakran eszik, a legtöbb francia családnak otthon is van goffrisütője, szóval az én szememben ez nem volt izgalmas. Ha az ember veszi a fáradságot, és elmegy egy ilyen EU-országokat bemutató piacra, akkor az én elgondolásom szerint új dolgokat akar látni, megismerni, megkóstolni. Hát nem: egészen addig, amíg el nem fogyott a belgák tésztája, minden francia látogató goffrit vett, a magyar (lengyel, bolgár, stb.) sütemények csak azután kezdtek el fogyni... Persze nem szabad általánosítani, de valahogy az az érzésem, hogy egy átlag magyar kíváncsiságból minden újra ráveti magát, minden új ízt meg szeretne kóstolni, egy átlag francia meg inkább nem...

Couple de colombes en pain d'épices

Ezek után tennem kell egy szép fényképet: tessék, szerelmes mézesgalambok. Mert azért szeretem persze a franciákat, az én férjem is az; ő már húszegynéhány éve kóstolgatja a magyar kosztot, és igazán szereti, a helyzet tehát nem reménytelen!

Je suis un peu étonnée parfois par la manque de curiosité des Français; je sais, il ne faut pas généraliser mais j'ai un peu l'impression que tandis que le Hongrois moyen a plutôt tendance à se jeter sur tout ce qui est nouveau, et il veut goûter les plats, les épices inconnus, dans le cas du Français moyen c'est plutôt le contraire. C'est pour cela que je fais rarement des pâtisseries "trop typiques", au pavot, aux griottes ou d'une apparence vraiment "bizarre" - celles-là ne se vendront pas bien. Mes "pogácsa" au fromage et à la crème aigre (voir photo) suscitaient méfiance et rejet, le jour où j'en ai apporté à la librairie-salon de thé, je les ai récupérés le soir sans en avoir vendu un seul, pourtant je les ai bien réussis, ils sentaient divinement bon, seulement ils étaient trop inhabituels pour inspirer confiance. Toutefois je garde l'espoir, car j'aime les Français, mon mari en est un par exemple et il goûte et aime les mets hongrois depuis plus de vingt ans, alors...